A jód egy létfontosságú mikrotápanyag.  Általában a pajzsmiriggyel kapcsolatban szoktuk említeni, pedig az egész szervezet működéséhez szükséges. 

Rossz hír, hogy szinte mindenki jódhiányos manapság. 

Ez azért van így, mert a különböző környezeti ártalmak könnyen kiszorítják a jódot. Ilyenek a növényvédőszerek, az élelmiszeripari adalékanyagok és a brómalapú égésgátlók, amik mindenhol jelen vannak. 

Jó hír, hogy a jód pótolható.

Általánosságban elmondható, hogy minden szerv, ami kiválaszt vagy termel valamit, nagyon jódigényes. Az egész endokrin szervrendszer, de ugyanígy a teljes gyomor-bél rendszer, az idegrendszer, a női és férfi nemi szervek, a női mell, és a bőr is.

Az alacsony bevitel miatt a jódigényes szerveink versengeni kezdenek egymással ezért az értékes elemért. Ilyenkor valamelyik szerv alulmarad és annak még kevesebb jut a jódból. Mivel a pajzsmirigy az életben maradáshoz nélkülözhetetlen hormonokat termel, előnyt élvez a többi szervvel szemben. Amikor alul vagy túlműködést mutat (mindkét jelenség ugyanazt az egyensúlyvesztést jelzi), azt jelenti, hogy az összes többi jódigényes szervünk már nagyon régóta nem kapja meg a legminimálisabb jódmennyiséget sem, tehát éhezik! Mellcsomók, emlődaganat, petefészek-ciszták, méhmiómák, prosztataproblémák, a méhszáj elváltozásai, magzati idegrendszeri fejlődési rendellenességek, az immunrendszer gyengeségei, stb.: a kutatási eredmények alapján ezek a tünetek összefüggést mutatnak a jódhiánnyal. 

Régen, az orvosok három generációja alkalmazott nagy sikerrel napi 12-50 mg (miligramm!) jódot jódpótlásra. A Wolff-Chaikoff tanulmány egy félreértésen alapul. Emiatt jóval alacsonyabb érték van megadva a napi jódbevitelre (150 mikrogram). Ennek és sok más jódpótlással kapcsolatos kérdésnek utána lehet nézni Lynne Farrow: Gyógyító jód című könyvében. 

A jód nagyon sok mindenben segít, sok mindent rendbe tud hozni a kibillent egészségben. De a jód nem varázsszer. Nem pótol egyéb életterületen lévő hiányosságokat. 

Testi-lelki-mentális egészségünk egy kirakósjátékhoz hasonlít, melyben a helyén kell lennie minden kis darabkának ahhoz, hogy az egészség hosszú távon is fenntartható legyen.