A bioenergetika/energiagyógyászat körébe tartozó diagnosztikai és terápiás eljárások során gyógyító és páciens között nem jön létre közvetlen fizikai kontaktus.

Ennek ellenére a gyógyító gyakran úgy „érzi”, hogy a páciens testét is, és a saját testét is láthatatlan erőtér, egyfajta „biomező” hatja át, és veszi körül, és ezen mezők kölcsönhatása révén alakul ki a gyógyító hatás, amely elősegíti, hogy a szervezet képes legyen optimálisan hasznosítani a saját energiáit.

A bioenergetikus a kliens aurájában, finomanyagi testeiben, a csakrarendszerében, valamint a szervezetet behálózó meridián rendszerben dolgozik a tanult technikák alkalmazásával (Reiki, Arolo, AGM, kristálygyógyászat) az univerzális energia segítségével.