A hellinger féle családfelállítás elmélete szerint minden családban működik egy fölöttes, közös, minden családtagra ható lelkiismeret, amely teljesen tudattalan.

Ez a lelkiismeret három törvényt valósít meg.

• Minden családtagnak ugyanolyan joga van a családhoz tartozni. Ha ezt valakitől elvitatják, akkor úgy reagál a lelkiismeret, hogy a kizárt vagy kitaszított, illetve lenézett személyt egy később született családtag még egyszer megjeleníti a rendszerben. Ilyenkor van egy tudat alatti azonosulás. (pl. a lány azonosul az apa édesanyjával, de nem tud róla…)

• A háttérben meghúzódó lelkiismeret teljes egészében archaikus. Tehát nem törődik azzal, hogy mindenki számára igazságosnak tűnjön a kiegyenlítés. Maga a rendszer egyensúlya a lényeges. A családi lelkiismeret érvényesíti a rangsor törvényét. Vagyis hogy a korábban történt elsőbbséget élvez azzal szemben, ami később következik. Ami logikus, hiszen, ha az régen nem történik meg, a mostani nem jöhet létre. Ezért szoktunk rendet tenni a mögöttünk lévő generációs sorokban, amennyiben szükséges. Erre az alapra lehet építeni saját életünket, hogy tisztán, a saját helyünkön állva más dolgunk már ne legyen, csak az, hogy a saját személyes sorsunkkal foglalkozzunk és saját egyedi életutunkat járhassuk.

• Ez a háttérben működő lelkiismeret csak a korábban születettekről gondoskodik és nem a későbbiekről. A korábban születetteknek szolgáltat igazságot és ennek érdekében, ha kell, úgymond feláldozza a későbbieket. Ez nem gonoszságból történik, csakis a rendszer egyensúlya érdekében. A feláldozást abban az értelemben kell érteni, hogy a jelenben érintett személy tüneteket fog tapasztalni, amelyek nehezítik a mindennapi életét (pl. egészségügyi témák, érzelmi labilitás, anyagi nehézségek, kapcsolati problémák, stb.) A tünetek nem kínozni akarnak bennünket, csupán felhívják a figyelmet a rendszer egyensúlytalanságára és arra, hogy tennünk kell valamit saját magunkért és ezáltal családrendszerünkért.

Az egyéni lelkiismeret és a családi lelkiismeret két különböző dolog.

A családi lelkiismeret egy mélyben ható, elsöprő intenzitású, tudattalan erő, amely irányítja az egyént, akit a családrendszere körülölel.

Az archaikus (ősi) lelkiismeret három fő célja:

1. Kapcsolódjunk a felmenőinkhez, magához a családrendszerünkhöz. Azért fontos ez a lélekszintű kapcsolódás, hogy meg tudjon érkezni az az életenergia, amelyre szükségünk van. Hogy az életünket a személyes erőnk teljességével élhessük és kihozhassuk belőle a képességeinket aktiválva a legtöbbet és legjobbat.
2. A családon belüli adás és elfogadás egyensúlyba hozása. Fentről, a felmenőktől kapunk és itt elfogadunk. Visszafelé ez nem működhet, mert akkor felbomlik a rend. Nem hagyhatom el a helyemet és nem avatkozhatok bele a felmenőm dolgaiba. Akkor ugyanis sem én, sem ő nem jut hozzá a saját erejéhez. Mindenki csak a saját helyén és a saját sorsával lehet boldog.
3. A rendet be kell tartani, hogy teljes életet tudjon élni az utód és annak utódai.

Sok családban történnek szomorú esetek, veszteségek, érthetetlen tragédiák. Ez akkor van, ha a rendet nem tartják be a tagok. Sokszor tiszta lelkiismerettel, legjobb szándéktól vezérelve el akarnak érni valamit, abszolút szeretetből cselekszenek. De a szeretete miatt az egyén nem látja a rendszert, az abban uralkodó rendet és vét az ellen. Amikor pedig felborul a rend, a családrendszer megkezdi a kiegyenlítést. Az egyén pedig nem fogja jól érezni magát.

Ez minden nehéz sors alapja.

Ha tudom, hogy működik a háttérben meghúzódó családi lelkiismeret, akkor felszínre hozhatóak a törvényei.

Korrigálhatunk, rendet tehetünk.

Találhatunk olyan megoldást, amely kiegyenlíti a rendszert és akkor mindenki megkönnyebbülhet, békére lelhet.