A természetgyógyászat az egyetemes orvoslás része, hangsúlyosan preventív és egészségcentrikus, eljárásai természetesek, szelídek, a szervezet öngyógyító erőit aktiválják.

A természetgyógyászatban az egyensúlyon van a hangsúly, mely szerint az emberi szervezet, mint “bonyolultan szervezett rendszer”, önszabályozó, önszervező képességgel rendelkezik, amely mindig a homeosztázis (egyensúlyi állapot) fenntartására törekszik. Ezt az önmagát helyreállító, egyensúlyban tartó képességet nevezik regulációnak vagy regulációs rendszernek. A természetes gyógymódok célja ezen öngyógyító mechanizmusok beindítása.

A természetgyógyászat önálló terápiás és diagnosztikai módszerekkel rendelkezik, melyek jelentős része a tradíciókra épül. Személyre szabott terápiát alkalmaz, melynek fontos jellemzője a holisztikus szemlélet, a környezetvédelem és az ökológia. Fontos szerepe van az egészséges életmód kialakításának, a pacienssel való partneri viszonynak.

Az egészség csak bizonyos korig és körülményekig tekinthető természetesnek, ezután dolgozni kell érte, feladat a megtartása. 

Az egészséggel való foglalkozás a gyakorlatban együttműködést, csapatmunkát jelent. Az életmódterápia átélésen alapuló módszerekkel, a szokásokat alakítja át az egészségre fókuszálva. 

Az életmódterapeuta egyik legfontosabb feladata az életmódváltás segítése, annak minden nehézségével és szépségével.