A szülők akkor tudnak jól segíteni a gyerekeknek tanulási problémáikban, ha oldottak és nyitottak. Sokszor azonban pont nem ez a helyzet. A szülő a napi teendői után azzal szembesül, hogy a gyerekének gondjai vannak a házi feladattal, a dolgozatokra, felelésekre készülésekkel. Mindez hatalmas stresszként gyűrűzik be a családok életébe és valljuk be őszintén, mi szülők gyakran tehetetlennek érezzük magunkat.

Lehet, hogy szülőként neked is gondot okoz a közös tanulás, gyakorlás?

Lehet, hogy türelmetlennek, idegesnek érzed magad? 

Úgy érzed, hogy nem tudsz hatékonyan segíteni a gyerekednek és emiatt bűntudatod van? 

Tartasz a kudarctól? 

Ezekkel a problémákkal nagyon sok szülő küzd, de a tanároknak is vannak ehhez hasonló gondjaik a tanítás során. Nem csoda, hiszen ezekben a helyzetekben a gyerekek és a felnőttek egyaránt stresszt élnek meg és könnyen blokkolt állapotba kerülnek. 

Amikor a szülők együtt tanulnak gyerekeikkel, sokszor előfordul, hogy a gyerekek motiválatlannak látszanak. A felnőtt úgy érzi, hogy a drága idejét áldozza fel és csak ellenállást tapasztal. Ez idegörlő mindkét félnek és sajnos konfliktusokhoz vezet. Úgymond stresszcsapdába kerülünk, amelyben gyermek is, szülő is rosszul érzi magát és nem tudja hatékonyan megoldani a feladatait. Ennek a hátterében nem is mindig a kimondott szavak állnak, sokkal inkább azok az érzések, amelyek a sikertelenséghez, tehetetlenséghez kapcsolódnak. 

Tudjuk, hogy a kommunikációban nem feltétlenül a kimondott szavak a lényegesek, hanem a nonverbális jelek, amiket egymásnak küldünk. Nemcsak az a fontos, amit mondunk, hanem az is döntő, hogy mindez hogyan érkezik meg a címzetthez. Az egészet nagyban átszínezi az, ahogyan az adott helyzetet a résztvevők megélik. Ez az érzelmi háttér határozza meg, hogyan reagálunk egy-egy szituációban. És ez érvényes a fenti tanulási helyzetre is a gyerek és a szülő szempontjából egyaránt.

Ha szülőként kiegyensúlyozottnak mondod magad és nem érzed magad érintve a fenti témában, akkor általában képes vagy segíteni a gyerekednek. Ez nagyon jó hír!

Ha azonban a gyermek viselkedése negatív emlékeket ébreszt benned, ideges leszel vagy szorongsz a rád háruló feladattól, akkor biztos, hogy mindketten stresszes állapotba kerültök. 

A közös tanulás során felidéződhetnek a felnőttekben régi kudarcélmények vagy aktiválódhatnak a jövővel kapcsolatos aggodalmaik. Mindez elveszi a figyelmet a jelentől, attól a feladattól, amely a gyereket épp foglalkoztatja. 

Felnőttként nagyon fontos, milyen példát mutatunk a gyerekeinknek. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk másképp viselkedjen, máshogy álljon a feladataihoz, elsősorban nekünk felnőtteknek kell megnyugodnunk, nekünk kell megszabadulnunk a stressztől, amely gátol minket a sikerekben. Különösen a tanulási és magatartászavarokkal küzdő gyerekek szülei és tanárai számára fontos, hogy felderítsék személyes érintettségüket és esetleges blokkjaikat. 

Ha a nevelésben sikert akarsz elérni, fontos, hogy tisztában légy saját személyes dolgaiddal, tudj türelmes, elfogadó és higgadt maradni!

Mi felnőttek gyakran hangoztatjuk, hogy “Velem minden rendben van, csak a gyerekkel van baj!”. Ez meglehetősen kényelmes álláspont. De mindez nem ennyire egyszerű. Nem lehet csak a gyerekre hárítani a felelősséget. A szülőnek pont ugyanannyi köze a gyerek problémáihoz, mint neki magának. Ha saját blokkjainkat feloldjuk, a gyerekeinknek is könnyebb lesz életük minden területén. 

A gyerekek számítanak ránk felnőttekre. Legyünk ott nekik, amikor szükségük van ránk!

A kineziológiai mozgás- és energiagyakorlatok segítségével könnyedén feloldhatóak a blokkok. A gyakorlás során (ami lehet a gyerekkel együtt végzett vidán, játékos feladatsor is) az energiapontok stimulálása bizonyos neurológiai kapcsolatokat aktivál az idegpályák között. Ennek következtében úgy érezzük, hogy sokkal több mindenre vagyunk képesek, célirányosan tudunk cselekedni, fókuszáltak vagyunk és jól kommunikálunk. Környezetünket tudatosabban érzékeljük, ötletgazdagok leszünk, önbizalmunk megnő, önértékelésünk javul. Mindez átsugárzik a gyerekre is, aki motiváltabb lesz a tanulásban.

Mivel mindez a gyermek viselkedésére és képességeire is pozitív hatást gyakorol, ismét mindkét fél örömét lelheti a közös tanulásban, sikerben gazdag közös élménnyé válik, amelyben jó együtt lenni gyereknek és szülőnek.