Te is úgy nőttél fel, hogy ha valami fájt, begyulladt vagy egyéb tüneted jelentkezett, akkor a szüleid nagyrészt elvittek az orvoshoz? Lehet, hogy Te felnőttként is ezt az utat járod vagy jártad sokáig?

Generációk óta hozzászoktunk ahhoz, hogy minden “betegségre” egy gyógyszert kapunk, hogy meggyógyuljunk. Ha az ember régebben orvoshoz ment, normális volt, hogy egy recepttel jött ki, ami megerősítette abban, hogy a tünete oka rajta kívül eső, hozzá semmi köze sincs. Ugyanígy a gyógyulás is kívülről várható, ahhoz sincs sok köze, csak megtörténik – jó esetben.

Ismerős ez a fajta gondolkodás?

Bevallom, én is sokáig ebben a tudatban éltem. Nem voltam tisztában azzal, hogy ez máshogy is működhet. 20 éves koromtól kezdve érdekelt a testi, lelki egészség, de egészen 36 éves koromig nem volt teljesen nyilvánvaló számomra ez az ellentmondás. Abban az évben született meg a a kislányom, negyedikként a sorban és annak ellenére, hogy nagyon szerettem anyaként a gyerekeim mellett lenni, nagyon durva mozgásszervi problémám adódott. Nehezen jártam, nem tudtam fájdalom nélkül leülni és felállni. Az ortopéd orvos megállapította, hogy csípőprotézisre van szükségem. Ez indított el abba az irányba, hogy mögé nézzek a dolgoknak. A műtétet elkerülni végül nem tudtam, csupán néhány évvel eltolni.  Ezt azóta is nagyon sajnálom, de rengeteg mindennel gazdagodtam a testi, lelki egészség felé vezető úton. 

Sokáig kerestem az okokat, kérdeztem az orvosokat, nem találtam a válaszokat.

Néhány évvel ezelőtt találkoztam a Germán Gyógytudománnyal, Új Medicinával vagy más néven biologikával, ami sok mindent megvilágított előttem. 

Szóval a betegséghez való régimódi hozzáállás számomra ma már egyenlő a felelősségről való lemondással, hasonlóan ahhoz, ahogy egy elromlott autót leadunk a szervízben. Majd helyrehozzák az autószerelők, ők úgyis jobban értenek hozzá. Csak itt a testemről és az orvosokról van szó. Alapvetően mindez azért is történhet így, mert magunk sem tudjuk, miért betegszünk meg vagy maradunk egészségesek. Még ha az orvos az okot ugyanúgy nem ismeri, az egészségügyi rendszer nyújt valamilyen, legtöbbször gyógyszeres terápiát, amely néha segíthet. A probléma gyökerét azonban nem szünteti meg.

A baleseti és a sürgősségi orvoslás sikerei lenyűgözőek. Olyannyira, hogy úgy érezhetjük, a többi orvosi szakterületeken is jó kezekben vagyunk. De biztos ez? Vagy csak a tüneteket kezelik, nyomják el?

Minden elismerésem az orvosoké, ahogyan bármely más szakmában dolgozó szakembereké vagy egyszerűen csak az embereké. Félreértés ne essék, jelen írás nem kritika. Gyerekként mély tisztelettel olvastam a himlő és más fertőző betegségek állítólagos kipusztításáról olyan nagy nevű orvosok közreműködése révén, mint Koch vagy Pasteur. Akkoriban még nem tudtam, hogy az embernek a történelem olvasásakor mindig szem előtt kell tartania, hogy azt a nyertes vagy a vesztes írta-e. Még nem tudtam, hogy az írott történelem a politikai érdekek révén gyakran csak a valóság torzképe.

Benned is van, hogy felmerül a félelem azzal kapcsolatban, hogy mi történik veled, amikor valamilyen elváltozást, tünetet észlelsz magadon?

Rossz érzés lehet, ha nem vagy tisztában az összefüggésekkel. Igaz?

A tényleges biológiai összefüggések (Öt Biolgóiai Természettörvény) ismeretében nem kell többé értetlenül bonyolult orvosi szakkifejezések mögé bújnunk vagy páciensként ezzel megelégednünk.
Mindenkinek  a lehető legpontosabban tisztában kell lennie a “betegsége” folyamataival. Másrészt azonban készen kell állnunk arra, hogy az egészséges vagy beteg állapotunkért való felelősséget, annak minden következményével, a kellemetlenekkel is, újra magunkra vállaljuk. 

Ajánlom figyelmedbe a Biologika Szerv Atlasz című könyvet, amelyben tájékozódhatsz a szervezeted történéseiről.